Erdély szerelmesei

Erdély

Ezt a témát [Törölt felhasználó] indította 2 éve

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

Oszd meg a barátaiddal, máshol is!

Hozzászólások eddig: 5

Új hozzászólás

Hozzászólások

Keresés a hozzászólások közt:

Takaró László üzente 1 éve

Kedves Kész Péter!

S.Angéla üzenetének végén található egy világos zöld színnel kiemelt sor, ami tulajdonképpen a forráshoz visz el, csak rá kell koppintani az egér bal gombjával és a megnyíló új ablakban akár meg is rendelhető a könyv.

Előzmény

Válasz

Kész Péter üzente 1 éve

Egyed Ákos: Erdély 1848-1849 és hol lehet hozzá-jutni e könyvhöz, kérek választ, s üdv: Péter

Előzmény

Válasz

S. Angéla üzente 1 éve

Akik érdeklődnek Erdély 1848-1849-es történelme iránt, szeretnék ajánlani egy nagy sikerű történelmi munkáját:
Egyed Ákos: Erdély 1848-1849
http://konyv-konyvek.hu/erdely_18481849

Válasz

butunoi ildiko üzente 2 éve

Nagyon szep uzenet! Szegyellem, de nem ismertem ezt a verset.Elhagyjuk a szulofoldet penzert uj hazat is veszunk ,de vajon mikor lesz belole OTTHON.?.

Előzmény

Válasz

Takaró László üzente 2 éve

Azt hiszem mindannyian vegyes érzelmeket táplálúnk a szeretett föld iránt.
Aki ott él ma is annak nemcsak otthont, hanem hazát jelent,
aki távol él, az sem tudja soha elfeledni, mert ugyan több Székely kapun is olvastam:
Házad bárhol lehet, de Hazád csak itt!
Ha kényszerűségből, vagy kalandvágyból elhagyja az ember a Hazáját, mindíg otthon marad lelkének egy darabja, ami reményt és hitet ad az ember számára.
Talán Reményik Sándor verse jobban kifejezi azt, amit én csak próbálok megközelíteni:

Az otthoni kapukulcs

Te kulcs, te kapukulcs itt a zsebemben,
Te hideg vas , hogy melegítesz engem !
Idegen kapuk alján ki- bejárva,
Téged tapintva, mégsem vagyok árva.
Te biztonság vagy, bátorság, erő.
Egy kulcs : egy ház, egy otthon, egy tető !
Egy város és egy drága szép vidék,
Ahova lehet vissza térni még.
Hol az emlékek örökmécsként égnek,
S várnak szígorú, szent kötelességek.
Honnan barátim kisded serege
Eljött, de ott maradt a gyökere,
A lelke gyökérszála mindeniknek !
Ó, zárt kapuja tört reményeinknek !
Kapu, mit nyit még ez a kulcs nekem,
Bár hazám nincsen szülőföldemen.
Te kulcs, te kapukulcs itt a zsebemben,
Te hideg vas, hogy melegítesz engem !
Mert én még vissza-visszatérhetek,
S hazátlanul, de otthon élhetek !
A világ széles és a világ nagy,
De te kis kulcs, te Erdély kulcsa vagy !