Erdély szerelmesei

RÁNK VÁR A GOLGOTA


Álmainkat álmodják -
nélkülünk és helyettünk.
Cinikus céda bábok
köröttünk és közöttünk.

Ágyunk, vágyunk, ágyékunk
mind egy-egy reklám-célpont.
Már hitünk is műanyag,
meg a vetített égbolt.

Bűzölgő, kapzsi létben
mind-mind áruvá váltunk.
Lépünk polcról kosárba -
végső célpont a szemétdomb.

Hamvakból tégla készül,
Emlékekből új falak.
Láncra vert jövőnk szerint
kimérve minden falat.

Az új Savonarola,
ha egyszer megszületik,
őrjöngve menekül majd,
ha lesz hova, és engedik.

Az Ács farag és hallgat.
Nincsen kikért, nincsen hova -
nincs készen az új kereszt.
Most ránk vár a Golgota.


Budapest, 2004. 03. 20.

Lengyel Károly

Válasz

Édesanyámnak
Szabó Kila Margit verse

Te voltál a legszebb rózsa virágos kertemben.
A bársonyos kezed simogatott reggel, este.
Gyönyörű, mosolygós arcodat most is látom.
Olyan édes voltál, mint egy gyönyörű álom.

Fényes, csillogó szemedben szeretet ragyogott.
Gyengéden átöleltél, simogattad hajamat.
Szerettél, öleltél, simogattad hajamat,
Lágy csókjaiddal borítottad az arcomat.

Köszönöm Anyám jóságodat, és az életet.
Óh, ha tudnád! Mennyire szerettelek Tégedet!
Hálát adok jó Anyámért édes Istenem!
A szeretet virágait viszem Teneked.

Rózsacsokrot hoztam Neked és fehér orgonát.
Anyák napján hálás szeretettel gondolok Rád.
Emlékedet nem feledem, ma is velem vagy
Könnyes szemmel írom le gondolataimat.

Anyám emlékére
Szabó Kila Margit verse

Csendben eltűnődöm,
a múltat felidézem,
Édesanyám szelíd
arcát, kedves mosolyát
most is látom, és most
is magam előtt érzem.
Fürkészem szememmel,
nézem a dolgos kezét,
anyai aggódó,
óvó szeretetét.
Édesanyám! Te voltál
legdrágább a világon!
Emlékezni Rád, a
legszebb emlék, s szép álom.
Te tanítottál meg
beszélni, járni, szeretni,
elhalmoztál engem
mindenféle földi jóval,
Emléked körülvesz
gyermekkorom óta.
De sokszor hívtalak
én bajban, és rossz sorsban.
Hiányodat mindig
Éreztem minden korban.
Bokrétát kötöttem
gyönyörű virágokból,
S rá teszem hantodra,
anyák napja alkalmából.

Válasz

Biztatlak - örülj !

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének
A jószívűek szeretetének
Ha csendes folyó ringatja csónakod
Ha látod lenyugodni a napot
Örülj a tavasz első virágának
A tenger partos habjának
Erdőn átragyogó napsugárnak
Örülj a csendnek
Az emberi szeretetnek
Kik veled együtt sírnak,örülnek
Soha el nem felednek
Biztatlak,hogy nézz körül
Milyen csodás az élet
Ha örömödbe néha
Bánat is vegyül !!!

Mosonmagyaróvár.2O11.O5.17.
Dáma Lovag Erdős Anna

Válasz

PETŐFI SÁNDOR:

NEMZETI DAL




Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Pest, 1848. március 13.

Válasz

Pósa Lajos Szeresd ezt a földet!

Szeresd ezt a földet,
Ahol bölcsőd ringott,
Hol először tűztél
A süveged mellé
Rózsát, rozmaringot.

Mosolya, illata
Sírodba kísérjen. . .
Magyar föld szülötte
Lótuszért, pálmáért
Hazát ne cseréljen!

Tán derűsebb, kékebb
Másutt a menny boltja:
Sugarait a Nap
Nagyobb verőfénnyel,
Pazarabbul ontja.

A Hold is, csillag is
Szebb talán az égen. . .
Magyar föld szülötte
Ragyogóbb csillagért
Hazát ne cseréljen!

Ne hallgass a tenger
Gyöngytermő habjára,
Visszasír füledbe
A honi pataknak
Hívó csobogása.

Hallod álmodban is:
Föl-fölsír az éjben. . .
Magyar föld szülötte
Gyöngytermő tengerért
Hazát ne cseréljen!

S ha verejtékednek
Nincs is annyi haszna:
Ne nyisd ajkad mindjárt
Édes hazád ellen
Keserű panaszra.

Légy boldogabb itthon
Soványabb kenyéren. . .
Magyar föld szülötte
Kövérebb falatért
Hazát ne cseréljen!

Ne nézd ezt a földet
Csak kenyérmezőnek!
Magasztosítsd honná,
Hol porló őseink
Dicső álmot szőnek;

Hol ezer év beszél
Dalban és mesében. . .
Magyar föld szülötte
Hontalan világért
Hazát ne cseréljen!

Válasz

Ady Endre Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak
Hisz percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk s gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ún!
Ó hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk,
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk.

Válasz

Székely himnusz


Az eredeti Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király, a csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

A Pap Gábor által kiegészített (utolsó két versszak) Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Amedig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi nézi táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába dúlt már gyűlöletnek árja,
Megáll a szikla, nem porlik tovább,
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!

A régi Székely himnusz

Hej, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

(A régi himnuszt Bartók Béla jegyezte fel. Körülbelül 1320-ban keletkezhetett.)

Válasz

András Lőrinc : Magyarhon!?


E hely szent nekünk,
Ezer éve itt él nemzetünk.
Nyelvünk, hitünk egy tőről fakadt,
De Mária országa darabokra szakadt.
Szétesett mint kötés nélkül a kéve,
Idegenek szabták kényük-kedvére.
S bár itt nem vetettek csak bőven arattak,
A magyar termésből jó nagyot markoltak.

Saját földünkön idegenek lettünk,
Sajnálatot nem, megértést reméltünk.
Testvérek vagyunk és magyarok,
Nem jöttment filléres koldusok.
Van hitünk, kezünk és fejünk,
Szülőföldünk az otthonunk,
Csak szívünk fáj és lelkünk vacog
Ti ezt nem érthetitek belhoni magyarok.

Magyarország! Anyaország?
Hát érzéketlen, mostoha.
Ki az idegent befogadja,
A sajátját (meg)tagadja.
Mit sem ér a haszon, ha lelked veszted azon.
Ki pénzét lesi, hasznot remél, tudhatná csak egyszer él.
S a magyar ember becsületet,
Semmi pénzért el nem cserél.

Nézzük a TV-t, Híradó,
Ütésként ér hozzánk a szó.
Szív szorul, szó szakad,
Csak keserű könny fakad.
A Remény magánnyá fajul ...
Összenézünk ...
Azért sem maradunk alul!

Ölelésre tárt karunk az egekbe lendül,
Sok-sok magyar ajkán forró ima csendül:
"Segíts, óh Mária, s Teremtő Istenünk,
Könyörülj rajtunk, mentsd meg nemzetünk!"

LÖVÉTE, 2004. december 5-e szomorú éjszakáján
- egy lövétei székely tanár ember által.

Válasz

Suttogó Magyar Behívó

Ha eljön a nap, és hazámért az életem kell adnom,
Ne kételkedj testvér, én tálcán odanyújtom!
Mert vérem minden cseppje, mi e drága földért fakad,
Azt fogja hirdetni:
Hazám, népem szabad!

De ha te úgy érzed, maradj csak otthon,
Ha rettegve félsz, nincs helyed a fronton,
Ha jövődnél jobban félted a jelent,
És hazádnak sorsa semmit sem jelent,
Ha semmit sem számít hited, és véred,
És életed inkább szolgaként éled,
Mert saját utad helyett, a másokét járod,
Ha gyermekednek is, ezt a jövőt szánod,
Ha így van, így érzel: maradj csak otthon,
Ha kell, én a vérem majd érted is ontom!

Ne ejts könnyet értem, ha majd síromnál megállsz,
Most tedd ki a zászlót, lássák, hogy te hol állsz!
Ne engem sirass, én vállaltam a sorsom,
Sírj te csak magadért, akit nem véd már az otthon!
Magadat sirasd, kinek gyarmat lesz hazája,
Hitedért sírj, ami porba lett gyalázva!
A fiadat sirasd, kinek az lesz a sorsa,
Hogy apja gyávaságát, a vállain kell hordja!

Válasz

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Válasz